Amit most érzek? Egy érzés, mely szép lassan belém vág, és kettéhasít. Velőig ható érzés ez, amely szakadatlan kínoz. Én akartam, hát tűrjem is, nemde? Ez van. Az élet hol kiszolgál, hol megtréfál. De akárhogy is. Ez a kéz nélküli hatalmas valami tudja a legnagyobb pofont adni. És hiába állsz fel akárhányszor, mindig eljön majd a perc, mikor egy újabbat odasóz testedre, hogy megpróbáljon megtörni.

"Tisztában vagyok a hibáimmal, mégis minden egyes alkalommal elkövetem őket."

És milyen igaz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.