Versenyfutás az idővel... gyorsabban akarok futni mint az idő, így megállítva a pillanatot. Itt maradnék a jelenben, most, amikor még minden jó és szép. Tökéletesnek érezve minden percét. De nem lehet. Bár nem tudom, nem is tudhatom, és talán nem is akarom tudni, mit hoz a jövő. Talán így jobb is. Talán!? Állok némán, és várom azt ami nekem jutott. És állok elébe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.