itt az idő, vedd le a maszkot, mutasd a valóságot, ne rejtsd el a bátor arcod, mutasd meg az embereknek amit akarnak, ne okozz csalódást, légy valódi... ez a boldog óra

egy távoli helyen élek, amit nem túl gyarkan mutatok meg másoknak, mert ez bennem van, ez egy részem, ami lehetővé teszi nekem, hogy fájdalom nélkül írjak, kimondjam amit gondolok, érzelmek nélkül... azt hiszem az én ajándékom mondani, és nem érezni

egyesek úgy gondolják, különleges vagyok, mások azt hiszik, egyedülálló, de szerintem valahol a kettő között, de nem számít, ez nem változtat semmin, én mindig önmagam leszek, mondom, amit mondanom kell, írok hogy gyógyítsak, énekelek hogy érezzek, sírok hogy ízleljek... a sós könnyet az arcomon, ami meggyógyít legbelül

azt hiszitek belül üres vagyok, pedig éppen ellenkezőleg, belülről ragyogok... láthatjátok a szemeimben, bár lehet hogy a szavaim más nyelven szólnak, és nem érthetitek, de ne adjátok fel, mert érezhetitek, a vágyak ízét, hogyan kell énekelni vagy dalt írni, hogy a belső lüktetést megérezzétek

ez egy boldog óra most, a szemek soha nem hazudnak, függetlenül a szájtól beszélnek, mert a fény legyőzi a sötétséget, a fény átjárja a napomat, megvilágítja utamat, és örömmel jön a reggel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.