hallgatag múlt

2012.04.24. 10:55

Elérkeztem egy olyan pontra, ahol úgy érzem, nincs tovább. Most már biztos, hogy valami megszakadt bennem. Eddig csak gondoltam, vagy inkább sejtettem, hogy valami nem oké. Nem lesz így jó, és hiába is akarom folytatni azt, amit eddig csináltam, nem fog menni. Mert a józan ész nem ezt diktálja? Inkább az érzelmeim szoktak befolyásolni, mint az agyam. De már az érzéseim sem voltak tiszták, őszinték és ami a legfontosabb, hogy egyáltalán nem tudtam megbízni az érzéseimben.

 

Így aztán a pislákoló fényből átléptem a masszív sötétségbe. Nem tudom mi következik most. Szeretnék egy kicsit minden és mindenki elől elvonulni, tiszta levegőt szívni, nyugodt zenéket hallgatni és átgondolni, hogy most hogyan tovább. Tisztázni kell magammal a dolgokat. Újra úgy érezni, hogy mindent megtehetek, hisz nincs vesztenivalóm. Ehhez viszont el kell számolnom a múltammal. Még mindig úgy érzem és úgy gondolom, hogy a múltat nem elfeledni, hanem elfogadni kell. Hibázunk, megbánjuk, de újra és újra képesek vagyunk elcseszni ugyanazt.

A világ legnagyobb hazugsága: "Nem lesz semmi baj!"

A bejegyzés trackback címe:

https://nomadkodexek.blog.hu/api/trackback/id/tr64470297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása