Sokszor hallani azt, hogy az életünket egy könyvhöz hasonlítják, főleg amikor fejezetekről beszélünk az életünkben. Ez valóban lehet így, végül is miért ne... de mikor kezdünk új fejezetet? Mi szabja meg hogy egy tiszta lap vagy egy egész fejezet jár annak, ami vagy aki. Bár talán személyeknél ezt könnyebb megállapítani. Vannak emberek, akik külön fejezetet érdemelnek életünk könyvében. Olyan ez, mintha egy tv sorozat bizonyos részeinek különbözőek lennének a főszereplői. De vannak olyan szereplők, akik egész évadokon át ott vannak és nem unod meg a karakterüket. És bár ők nem főszereplők, számodra mégis fontos, hogy ott legyenek ahol vannak, és ha akár csak egy részből is kimaradnak, a végén elgondolkodsz, hogy még is hol a fenébe voltak ez idő alatt?

Pont így van ez az életünkben is. Emberek, akiket ha akarnál sem tudnál kiradírozni a történetből. Ők tintával vannak írva. És bár a tinta fakulhat, mint az emlékek, de soha nem tűnik el. Köszönöm, hogy vannak olyan karakterek életem könyvében, kiket tintával írok a papírra, s majd ha egyszer pár évtized múlva átlapozom ezt a könyvet, mosolyogva, esetenként nevetve fogom ezen emberek nevét olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.