A tóparton üldögélsz egyedül, és élvezed a napsütést, a csendet, a jó időt. Igazából semmire sem gondolsz. Megjelenik valaki, aki kísértetiesen hasonlít rád. De ő nem te vagy. Ahogy tekinteted az arcán végigsuhan, mosolyának egyetlen rezdülésében ott látod a jövőt. De nem tudod hogy a te jövőd vagy másé. Megrémülsz és menekülni szeretnél, de mélyen beléd mar. Megérint. Végigsimítja arcod és meglátod magad. Hisz ez mégis csak te vagy. Az az éned, akit eddig elrejtettél. A boldog önmagad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.