A barátok dolog érdekes téma az életemben mostanában.

A barátok jók, a barátok kellenek a mindennapokba, hisz nélkülük üres és unalmas lenne az egész. És akárhogy is nézzük, egy idő után az életünk részévé válnak. Illetve talán csak azokat az embereket nevezzük barátoknak, akik már az életünk részei. Ezért úgy érezzük törődnünk kell velük, viszont ez a törődés sem mehet a végtelenségig. Nem lehetünk szülők és nem irányíthatjuk az életüket, és ne is akarjuk irányítani őket. Nem szólhatunk bele hogy mit csináljanak és hogyan csinálják. Adhatunk tanácsot, de mindenki a maga bőrén érzi igazán a dolgokat, és esetleg később azt mondja: "Igazad volt!" De annál emésztőbb dolog nincs, mint egy barátot látni kifordulni önmagából, és látni ahogy megváltozik. A változás lehet nem végleges, de az átmeneti időszak szörnyű.

A barátok jók, a barátok kellenek a mindennapokba, hisz nélkülük üres és unalmas lenne az egész, és úgy kell őket elfogadnunk, ahogy vannak. Ha épp egy nagy változás közepén vannak, akkor úgy, és tűrni kell az épp felmerülő átmeneti gondokat, hisz ők is emberek. És ha mindezt toleráljuk, akkor legközelebb ha mi kerülnénk ilyen helyzetbe, ők is mellettünk lesznek majd.

Mert ők a barátok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.