keresem az énemet. ez az életem története. ez ihletett meg engem. mindig elmegyek mellette és soha nem találom. ez néha nem látszik de nem találom magam. viszont szeretem ezt a vállalkozást. nagy kihívás. nem vagyok több egy embernél. nem jár nekem több szeretet mint bárki másnak. mi az oka annak, hogy kék az ég. vagy a nap ami lemegy miért jön fel újra. a felhő miért száll tova és a szél ami feledteti a múltat. nem tudom. mindez talán azért van mert én is tovább megyek... megint. ez nem igaz. csak hűtlen vagyok. hűtlen önmagamhoz. ez megöl engem. látom magam ahogy meghalok. lassan. fájdalmasan. és haldoklom. nem akarok tenni semmit ellene. nem akarom tudni az okot. a halál okát. egy kis darabom már  így is halott. nem akarok már fájdalmat. és most magához hívat. bár nem akar a gyilkosom lenni. de itt az idő. kihúzza a dugót és az élet homokja lepereg lábai előtt. mozgás. mert hívnak. mozgás. mert én nem maradhatok itt. ő lehet. de nem én!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.