A legjobb dolgokat sem nehéz elrontani. Illetve azokat a legkönnyebb, mert az ember végig sem gondolja épp mit tesz vagy mit mond. 'Ugyanmár, ezt úgy sem lehet elrontani!' - gondoljuk, aztán persze hogy elrontjuk. És a végén csak a fejünket fogjuk.Sajnálom.

Zavarodott vagyok. Vagy csalódott. Vagy a csalódástól összezavarodtam. Nem tudom mit érzek jelenleg. Ilyet még soha semikor nem éreztem. Olyan érzés ez, amikor megtudunk valakiről valami olyat, amit nem akartunk soha hallani. És most kész tény elé állítanak.Nem a személyben…

lejött hozzám az égből. és én elmeséltem neki az egész életemet minden hibámat. tudom hogy én is hibáztam. megragadta karom és felvitt magával a felhők fölé. sosem hittem abban hogy létezik az a kapu. egy kis időre betekintést nyertem a kapu mögé. minden tökéletes volt.…